MotoGP 15 - teszt

MotoGP… a tesztidőszak egésze alatt motoszkált a fejemben, hogy szeretett főnököm, Kristóf kihívásnak, vagy büntetésnek szánta-e nekem ezt a játékot. Már korábban is volt dolgom a szériával és végtére is a motorsportot sem vetem meg, azonban a - szinte - évente megjelenő MotoGP játékokkal sosem voltam makulátlanul kibékülve.

Több fejlesztőcsapat is próbálkozott már a licenc naggyá tételével és talán ebből a szempontból eddig az idei évet is jegyző Milestone volt az legsikeresebb gárda. Az első MotoGP-jük bizakodásra adott okot anno, azonban az idei részt tesztelve úgy érzem, mintha a fiúk a boszorkánykonyhán még mindig a jó lesz az úgy felfogás mentén, csak félgőzzel vetnék bele magukat a munkába. Az előző években a legtöbb casual játékos az irányításra panaszkodott, most pedig a grafikusok dőltek még hátrább kényelmes karosszékükben. Nem mintha egy, alapvetően a szimuláció felé tendáló játékban ez lenne a legfontosabb pont, de az ember azért elvárná, hogy ne a kietlen pusztaságba kelljen 220 fölött elhagynia a valóságot.

Maradjunk annyiban, hogy a motorok és a rajtuk ülő versenyzők rendben vannak, de a táj múltidéző és akkor még finoman is fogalmaztam. Talán az esős futamok azok, amelyeknél valamilyen szinten elégedettek lehetünk, de ez számomra édeskevés.

Szerencsére ezt ellensúlyozza a tartalom. Jó pár gigabyte-ot feltelepített a PS4-em és nem is ok nélkül: a 2015-ös szezon mellett - bizonyos megkötésekkel egyetemben -, nekivághatunk a ’14-es esztendőnek is, a királykategórián túl pedig a Moto3 és a Moto2 paripáit is meglovagolhatjuk. A versenyjátékokra jellemző klasszikus játékmódok (instant race, grand prix, multiplayer) sem hiányoznak a felhozatalból, kapunk pár spéci kihívást is, a karrier-mód pedig a már megszokott összetettségével, tier-rendszerével érkezik. Utóbbitól csak azért nem estem hasra, mert azt már a MotoGP 10/11-ben is pozitívumként tartottam számon, de megjegyzendő, idén végre saját istállóval, saját színeinkben küzdhetjük fel magunkat a nagyok közé. A nehézségi szint és a motorok irányítását meghatározó elemek jól variálhatóak, sőt, sokkal jobban, mint korábban, hiszen - ahogy fentebb is jeleztem -, a MotoGP 15-ben főleg az előző részek „irányítás-problémáit” orvosolták. Bár ezzel a szegmenssel eddig sem volt nagyobb probléma, a fejlesztők hallgatva az alkalmi száguldozókra, elmozdították a sorozatot a picit árkádosabb vonalra. Ez jó hír lehet azok számára, akik emiatt ódzkodtak eddig a szériától, de szerencsére mindent kikapcsolva még mindig nem tudtam bevenni egymás után két kanyart bukás nélkül, szóval nem kell aggódni, a fizika is működik még.

Jövőre remélhetőleg a grafika is jobb lesz és talán az animációkért felelős szakemberek sem csak néhány újabb kódsorral toldják meg az előző évi munkájukat, ugyanis még mindig gagyi az, amit a versenyzők csinálnak akkor, ha éppen nem a motoron ülnek.

A legjobb persze az lenne, ha a fejlesztők ismét kihagynának egy évet, a projekt pedig 20-30 százalékkal több pénzt és humánerőforrást kapna. Igen, ez lenne a legjobb, csak nem éri meg, hiszen egyfajta rétegjátékról beszélünk, ami hosszútávon csak a motorsport szerelmeseit köti le. Az ő szemüket viszont évről évre csak ennyi újdonsággal és finomhangolással kiszúrni nem fair szerintem. Mondhatnám erre, hogy vetélytárs hiányában így is, úgy is a Milestone produktumát fogják leemelni a boltok polcairól, de ez nem lehet mentség arra, hogy nem végeznek lelkiismeretes munkát a fejlesztőcsapatnál.